Keresés
 
 
Megtekintve: 1122 alkalommal
Alkalmi írások - Ünnepi beszédek

Aradi vértanúk, 2014, Marosvásárhely

 

Aradi vértanúk, 2014, Marosvásárhely

 

Tisztelt egybegyűltek, kedves emlékező testvérek!

    A vértanú olyan hős, aki egy eszméért, egy hitért, egy ideáért, meggyőződésből, szabad lelkiismerettel áldozza fel életét. Vérével tanúskodik hite mellett. Döntésétől nem  tántoríthatja el semmi. Nem lehet őt megvesztegetni, hitéről nem alkudozik – az életéért cserébe. Nem párbajban győzi le ellenfelét, mint az erősebb, vagy taktikázó, minden áron győzni akaró túlélő, hanem, ha a helyzet úgy hozza, önként mond le az életéről, egy magasabb érték vonzásában. Fizikai élete másodlagos lesz ahhoz az értékhez viszonyítva, amelyért kiáll, amelynek bűvöletében addig is élt.  Ez lehet a szerelem, lehet egy új felfedezés vagy felismerés, lehet a haza, és lehet maga az Isten.

   Végső soron minden érték Istenbe torkollik, Ő a forrás. Isten-szeretet nélkül nem lehet a hazáért meghalni, de élni sem.

   Október  hatodika nemzeti gyásznap.

          Ma az egész magyar nemzet gyászol és emlékezik. Nem lett igaza az osztrák tisztnek, amikor a vértanúk kezdőbetűit egy onomasztikonnal foglalta össze:  Magyarország, ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők... Inkább ellenkező előjelű jövendőléssé vált, mert az aradi vértanúk, ma minket nem mint vádlók emlékeztetnek, hanem mint világító csillagok, eszményképek. Lázár Vilmos honvédezredes utolsó mondata világít rá erre a legjobban. A hagyomány szerint így szólt kivégzése előtt: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa. Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és a bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek”...

Magyari Lajos találóan veti papírra Tizenhárom sorában:

A hadbírák, Uram, mindig ártatlanok.
Mellükben, voltaképpen, jóságos szív dobog.

Békésen alszanak, és percre pontosak.
Ne álmodozzon sokat és fölösen a Rab.

A hadbíráknál nincsenek köntörfalak.
Dús ebéd várja őket, száz falat.
 
A hadbíró dolgát nem illik nehezíteni.
Az ítéletet, azt már megmondták neki.

A hadbíró mindig érzékeny lelkületű.
Zavarná a rabokon mászkáló tetű.

A hadbírónak a pör jeles alkalom:
A győztesekhez hát hívek ők nagyon.

Őnékik járna emlékmű Aradon!

          Kedves emlékezők!  Meggyőződésem, hogy Isten gondviselő tervében  vérrel áztatott történelmünk, elfojtott forradalmaink, levert csatáink, erősebb ellenségek általi legyőzetéseink is segítettek a túlélésben, az élni akarásban, nemzeti létünk újrafogalmazásában. Megtanítottak lélekben erőseknek lenni, tűrni, gerincben egyenesnek maradni, és hamvainkból is életre kelni, hogy sajátos küldetésünket minden korban teljesíthessük.

         A vértanúk vére, a keresztények magva – vallották az első század keresztényei. Hiszem, hogy az aradi vértanúk is Istenbe vetett hittel voltak képesek a hazáért áldozni életüket. Nem az értelmetlen csatában mentek neki a túlerőnek - ezért is tették le a fegyvert -, hanem a szabadság fáklyáját éltetve és továbbadva győztek ily módon ők, sokszorosan, az osztrákok és az oroszok felett egyaránt.

          Napjaink fiataljai, vezető beosztású felelős emberei is  végre eltanulhatnák  tőlük ezt a lánglelkű odaadást, amellyel hazájukat, népüket és Istenüket szolgálták. Ma nem állítanak falhoz, és nem húznak bitóra, ha kiállunk hitünk és nemzetünk mellett – egyszerre, és együtt –, de nem szabadna elkeserítsen, elkedvetlenítsen,  elbizonytalanítson az ellenkező politikai széljárás, a fizetés- vagy jog-megvonás, a hamis ígéretek, vagy háttéralkuk, hanem szívünkben, génjeinkben, kultúránkban levő kincsek birtokában, tennünk kellene és tegyük is a tőlünk telhető legjobbat Isten dicsőségére és nemzetünk, hazánk gyarapodására.

          A vértanú Kiss Ernő tábornok szavai különösképp elgondolkodtatóak:

„ Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”

Imádkozzunk:

   Istenünk! Vértanúink vére nem bosszúért kiált hozzád, hanem áldásért. Áldd meg kérünk nemzetünket trianoni szétszórtságában is, hogy az ő áldozatuk ne legyen hiábavaló, inkább szolgáljon erkölcsi példának, eligazító jelnek, bátorító eszményképnek itthoni, erdélyi létünkben és bárhol, ahol magyarok élnek a világban. Áldd meg a hazáért és nemzetünkért tett erőfeszítéseinket, kísérd kegyelmeddel imáinkat, és segíts, hogy a mindennapi élet harci mezején is meghozzuk a  magunk áldozatát, csendes vértanúsággal, prófétai tettekkel egyaránt és tanulva a történelem erőszakkal teli tapasztalataiből, népünk, népeink a te békédben éljenek és boldoguljanak, Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

Miatyánk....

 LINK: 

http://www.erdelyimagyarok.com/profiles/blogs/aradi-zenet

http://www.maszol.ro/index.php/tarsadalom/36553-oktober-6-ra-emlekezett-az-emnt-marosvasarhelyen




« vissza
 
 





btz webdesign