Keresés
 
 
Megtekintve: 1169 alkalommal
Alkalmi írások - Ünnepi beszédek

Mihály saroglyája

Mihály saroglyája

Ünnepi gondolatok a székelypálfalvi Szent Mihály-búcsúra, 2015

 

Kedves ünneplő testvérek!

      XIII. Leó pápa (1810-1903 között élt, 1878-tól volt pápa) éppen szentmiséjét fejezte be egy vatikáni kápolnában, 1884. október 13-án. Már távozóban, egyszer csak hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Arca hamuszürke lett. Amikor végre megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését minden szentmise után elrendelte.

      Bizalmas munkatársainak a pápa elárulta, hogy ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta: „El tudom pusztítani Egyházadat!” Replikaként viszont egy jóságos hang válaszolt. A pápa úgy érezte, az Úr beszél a sátánnal. Hasonlóan a Jób könyvében zajló párbeszédhez (Jób 1,6-12; 2,1-7), a sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat, az Úr pedig hatalmat engedett neki a 20. század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye.

      Ki is valójában Szent Mihály arkangyal? Mennyire ismerjük a MA ünnepeltjét?

      Szent Mihály neve maga is azt jelenti ( a héber „mi khá Él”) „ki olyan, mint az Isten?”. A zsidó és az erre épülő keresztény hagyomány szerint Szent Mihály arkangyal az Istenhez hűséges angyalok vezére, akik Isten oldalán állnak a lázadó angyalok, azaz a gonosz lelkek elleni harcban. A Mihály név egyben az Istenhez hűséges angyalok jelszava, csatakiáltása is: Ki olyan, mint az Isten?!, aminek voltaképpeni értelme ez: Senki sem olyan mint az Isten, vagyis: Isten a leghatalmasabb, ő a győztes, őt kell Úrnak elismerni, őt kell szolgálni...

      Mihály főangyal volt az, aki viaskodott a Sátánnal, védve Mózes testét (Júd 9). Ő az angyal, aki Dánielnek megviszi a hírt a szabadulásról és az óvásról (Dán 13, 1).

      Többször ábrázolják mérleggel a kezében, mint a jó és a rossz eldöntésére hivatott személyt, a lelkek mérlegelőjét. A gnosztikusoknál Szent Mihály az „Aeonok Feje”. A román történelemben a vasgárdisták is Szent Mihály Légiójának, legionáriusoknak neveztek magukat.

      Mihály (Micháél) és Gábor (Gabriél) arkangyal képe megjelenik a magyar Szent Koronán is.

       Szeptember 29.-én veszi kezdetét az ősz. Szent Mihály napja a kisfarsang időszakának kezdő napja, a lakodalmak ideje. Mihály napjától várták az időjárás hidegre, téliesre fordulását: "Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet." A füvet már „harapófogóval sem lehet kihúzni a földből”. Ettől kezdve tavaszig már nem szabadott az ágyneműt kinn szellőztetni. Szent Mihály napján hajtották be az állatokat, és számoltak el a pásztorokkal is.

      A magyar néphagyományban Szent Mihály ott van a haldoklók mellett, segít itthagyni a földi világot, átkíséri a lelkeket a túlvilágra. Ehhez a jelenséghez kapcsolódik a Szent Mihály lova elnevezés. A halottszállító saroglyát nevezték így, amelyen a holttestet a temetőbe kísérték. Innen ered a Göncölszekér másik neve, Szent Mihály szekere, sőt, a Tejút egyik középkori neve is, Szent Mihály útja.

      Szent Mihályhoz kapcsolódott néhány tilalom is. Ezen a napon, aki mosott, annak eleink szerint kisebesedett a keze, aki mángorolt, vagyis a fahamulúgos gúnyát a patakban tisztálta, sulykolta, annak háza felett az év maradék részében dörgött az ég.

      A többi főangyalhoz hasonlóan a művészetben Mihály arkangyalt általában szárnnyal ábrázolják, egyházi ruhában (alba, dalmatika vagy pluviálé), vagy harci öltözékben (karddal, pajzzsal és kopjával), lábánál a legyőzött sárkánnyal (a Sátán megtestesítőjével). Ünnepét a VI. századtól tartják. Jelképe hatalmas kardja, mellyel legyőz minden gonoszt, akaratereje hatalmas, mint ahogyan ő maga is. Isten iránti hűsége megingathatatlan.

      A keresztény hagyomány úgy tarja, hogy Nagy Szent Gergelynek is megjelent Hadrián császár mauzóleuma felett, jelezve a nagy pestisjárvány végét. Ma Rómában az Angyalvár tetején látható Szent Mihály ércszobra és erre a jelenésre figyelmeztet. Szent Mihályt lovagrendek tisztelték védőszentjüknek, hadseregek hímezték képét zászlóikra. Szent István apostoli királyunk az ő védnöksége alá helyezte egyházmegyénket. Erős védelmezőre, harcosra volt szükség, hogy a kereszténység győzzön a pogány erők felett. És győzött a kereszténység.

Kedves testvéreim!

      Eddig soroltam a száraz néprajzi és más tudományok ismereteit. Az angyalok életéről azonban nincsenek az emberekéhez hasonló életrajzi adatok. Az ő életük más formában valósul meg. Történetük a teremtéssel kezdődött, ők lettek a legtökéletesebb teremtmények. Kegyelembe öltöztek - tanítják a szent irók -, és hűségükkel kiállták a próbát.

            Istentől kapott szabad akaratuk tette lehetővé a jó angyalok számára a hűséget, a lázadóknak pedig a bukást. A hűséges, jó angyalok jutalma örök boldogság, a bukottak számára a büntetés az örök kárhozat lett.

                  Lucifer úgy gondolta, hogy elég lesz önmagának, függetlenedni akart, és ezzel bezárult a léte, behatárolta saját magát. Uralkodni akart, eldönteni jót és rosszat, Istentől függetlenül.

        Azonban Mihályé és angyaltársaié lett a mennyország, mert Isten volt az egyetlen gazdagságuk, menedékük és fegyverük.

 Testvéreim!

Nem csak a múltban volt szükség ilyen határozott Isten melletti kiállásra. A keresztény név mindenkor kötelez.

  1.      Ma is nagy harc folyik a lelkekért. Szellemi harc. A sátán és az ő csatlós, bukott angyalai minduntalan el akarják téríteni a keresztségben Istené lett embert eredeti végcéljától. Istentől. A szellemi harc sokkal veszélyesebb, mint a fizikai, mert nem látjuk az ellenséget. Az angyalok is szellemi létezők. Szemmel nem láthatók. Szellemi téren, ebben a harcban, Mihállyal az élen nagy segítségünkre vannak. Magunktól mi gyengék, esendők vagyunk. Ez a harc nem erőszakkal, katonai erővel és fegyverekkel történik. Ez belső küzdelem, elsősorban önmagunkért, lelkünkért, benső szabadságunkért. Arról szól: kinek adjuk oda, miért adjuk oda lelkünket? Vagy eladjuk a sátánnak: pénzért, hatalomért, bizsergető élvezetért, hiúságért?

      Recseg-ropog a világ körülöttünk s bennünk is a gonosz támadásai folytán. És mégsem arról szól ez a harc, hogy mindenben ördögöt lássunk, keressünk, kergessünk vagy gyanítsunk. Még csak az ördög legyőzése sem cél, hiszen erre nem lennénk képesek magunktól. Erre csak Isten képes. De a szellemi harcunknak az lehet az eredménye, következménye, hogy szabaddá váltunk a bűnös függőségektől, már gondolatban is. Derűsen, félelem nélkül együttműködhetünk Istennel, Szentlelkével, Szent Mihály pártfogásával s akkor tudunk jó döntéseket hozni, és szép életet élni.

      Azt is tudnunk kell, hogy a gonosz hatalmát már megtörte Jézus Krisztus. Ezt a győzelmet már nem veszi el tőle senki. A háborút már megnyerte. De még sok csatát meg kell vívnunk, hogy ez nyilvánvaló legyen. Amikor Hitler csapatai Oroszországban vereséget szenvedtek, a hitleri birodalom sorsa már eldőlt. De még sok csatát meg kellett nyerni, hogy teljes legyen a győzelem. Így vagyunk mi is. A személyes küzdelmeket, a belső csatákat neknük kell megvívnunk Isten kegyelmével, s akkor képesek leszünk úrrá lenni a sátán ármánykodásán. Ez a belső küzdelem nem is annyira a bűn ellen, hanem Isten országáért folyik. A gonosz irigységből el akarja ragadni lelkünket az üdvösségtől. Akadályozni akarja Isten országának építését. Azt sugdossa, hogy itt a földön készítsünk Édenkertet, hisz életünk csak a halálig tart. De Szent Mihály át akar vinni minket túl a síron, az örökkévalóságba, Istenhez. A sátán kavar, ködösít, csábít, maszatol, csúsztat, megtéveszt, hízeleg. Rágalmaz és megosztottságot szít. Hívás nélkül is jön és támad. Ott sebez, ahol a leggyöngébbek vagyunk. Állandóan résen kell lennünk. Naponta meg kell vívnunk ezt a szívünkben  dúló harcot: meghalni akár szándékainknak, ötleteinknek, véleményünknek. Ne magyarázkodjunk, ne keressük az önigazolás kibúvóit, ne kérjük ki magunknak, ne akarjuk tisztára mosni magunkat hiúságunk előtt, hanem kérjünk segítséget a Szentlélekistentől és Szent Mihálytól. Radikálisan, ennél kevesebbel be nem érve küzdenünk kell Szent Mihály, a szentek és a jó angyalok oldalán. Akarnunk kell azt, amiért Jézus a földre jött, amiért Szent Mihály is harcolt.

 

  1.      Szent Mihály nem egyedül győzött, hanem az angyali közösséggel összefogva, a jó angyalok élén. Szekularizált, darabjaira szétszakadó, elmagányosodott világunkban hajlamosak vagyunk elzárkózni egymástól. Széthullóban a falusi közösségek, a rokoni szálak. Elidegenedtünk egymástól. Könnyen megsértődünk egy vitában, nem ápoljuk emberi kapcsolatainkat, legfeljebb üzengetünk a fészbukon vagy a számítógépes kütyükön. Nem szakítunk időt egymás meghallgatására, nem kérjük ki mások véleményét, begubózunk, mert hát pénzzel úgyis mindent el lehet intézni. Megalázó lenne, ha a másikra szorulnánk...

      De a rossz elleni küzdelemben igenis rászorulunk egymásra, az egyházi és nemzeti közösségre, a szentek közösségére. Ne legyenek illúzióink, a gonosz nem emberi elképzelések szerint működik. Könnyen túljár az eszünkön. Ezért ne csupán saját emberi erőnkre támaszkodjunk, hanem forduljunk Istenhez. Szükségünk van arra, hogy Szent Mihály és társai, hívő közösségünk tagjai legalább imáikkal besegítsenek. Nem kell ezt szégyellni. Ne meneküljünk az önállóság álságos paravánja mögé, mert az öröm is úgy szép, ha megosztjuk, s a szenvedés is elviselhetőbb, ha a másikéból átvállalunk. Lássuk meg embertársunkban a szövetségest, a testvért. Induljunk ki a benne lévő jóból, értékből, ami összeköt vele, és kezdeményezzünk a szeretet bátorságával. Ne hagyjuk, hogy a világ szelleme lehűtse jó szándékunkat.

 

  1.      Hogyan harcoljunk? Loyolai Szent Ignác, spanyol katonatiszt is büszke, rátarti fiatalember volt. Adott magára. Apja ugyan papnak szánta, de ő eleinte nem rajongott ezért. Amúgyis volt már pap a családban. Édesanyja korán meghalt, ő volt a 12-ik gyermek. Tizenötévesen már árva volt. Nagyon hatottak rá a lovagregények, a trubadúrénekek, szívesen vadászott, és vett részt a lovagi tornákon, mulatságokon. Nagystílűen élt. Élvezettel vetette bele magát az éjszakai életbe, a tűz, a szélsőségek embere volt. Vágyott a pörgés, a kíhívások, a változatosság után... Ezek mind legyezgették hiúságát. Kedvelte a pompát, s azt, hogy az ífjú hölgyek körülrajongják. Nagy gondot fordított a körmeire, életvidám elegáns ífjú hírében állt. Szeretett nagy lábon élni, büszke volt a divatos szőke hajára és frizurájára. Huszonegy évesen egy éjszakai kilengése miatt, amit épp pap nagybátyjával követett el, börtönbe is csukták. Kemény, hajthatatlan, konok ember volt.       Aztán egy lázadás megfékezése során részt vett Pamplona várának védelmében és megsebesült. Egy ágyúgolyó eltörte a lábát. Rosszul forrt össze a csont, s hogy a lovagi élethez visszatérhessen, szépen álljon a csizmája, újra tudjon táncolni, lovagolni és vívni, képes volt lefürészeltetni a kiálló csontot. Konokságára jellemző, hogy ennek tetejébe, mivel a töréstől megrövidült a lába,  a rövidebb lábát meg is nyújtatta. Heteken keresztül feküdt vasszerkezetben, hogy újra élhesse világi életét...

      Lelkigyakorlatos könyvében azt ajánlja a későbbi jezsuitáknak, hogy fejlesszék ki magunkban az Isten akarata iránti érzéket. Azt mondja, ez olyan, mint a nyomolvasás... Ha egy kiránduló vagy egy vadász nyomokat lát a földön két dolog jut eszébe: miféle nyom ez. Szarvasé, nyúlé, vaddisznóé? Másodszor: hová vezetnek a nyomok? Vágya szerint is követheti a nyomot, de ha fél, akkor az ellenkező irányba indul tovább. Ha fél a vaddisznótól, nem megy utána, ha meg nyúlra vadászik, utána megy és elejti...

      Minden este nézzük át napunkat és kérdezzünk rá: mit érzek egy tett, egy szó, egy esemény után: örömet, vagy félelmet? Látom-e, hogy milyen irányt követnek a tetteim? Békesség van-e utánuk, vagy zaklatottság? Kinek mit hiszek el? Kire szoktam hallgatni? Kinek adok a szavára? Persze a gonosz képes becsapni is, de a gyümölcsök azért mégiscsak árulkodnak. Közelebb kerültem az Istenhez, vagy távolodtam tőle? 

      A bennem feltörő sugallatok vajon kitől érkeztek: a sátántól vagy a Szentlélektől? Nézzem meg az eredményeket... Tövisbokron sosem lesz szőlő. Felfogom ezt? A szellemi harc tehát tisztázó jellegű. Leleplezi bennem azt, hogy kinek az oldalán állok. Ez a lelkek megkülönböztetésének a képessége. Nem mindegy kire hallgatunk, kinek a sugallatait követjük... Szent Ignác a saját lelki útjának tapasztalatait osztotta meg követőivel s azt mondja, a jó és rossz megkülönböztetésével úgy vagyunk, mint a hajó a tengeren. Aki Isten felé vitorlázik, az hátszelet kap a Szentlélektől, és ellenszelet a gonosztól. Aki a gonosz lélek felé vitorlázik, az tőle kap hátszelet, Isten lelkétől viszont ellenszelet. Ezért olyan fontos, hogy alapvetően merre irányul az életünk.

Egy sor tanácsot is ad ehhez a küzdelemhez:

  •          Jól válasszuk meg barátainkat.
  •          Fontos döntések előtt nyugodjunk le, és tanuljunk meg várni.
  •          Saját erőnkből nem hozhatunk létre lelki vigaszt, ezért tartsunk ki a lelki szárazság próbájának idején.
  •          Ne egyezkedjünk a kísértővel. Inkább mondjuk neki: várj, egyszer megkérdezem a barátomat, házastársamat, lelki vezetőmet, Jézust, s aztán majd beszélünk... Abban a pillanatban le fog lepleződni a gonosz.
  •          Ne alkudozzunk, ne kezdjünk tárgyalásokat az ördöggel. Abból mindig vesztesen jövünk ki. Az engedmények lassan felőrlik Isten iránti hűségünket. Főleg olyankor, amikor a sátán a jó látszatával kísért. Ahogy Ignác mondja: figyeljem meg a gondolatmenetet elejétől a végéig. Így is kiderül, hogy a jó őszinte-e, vagy csak látszat, átverés.

4. Szent Mihály azért győzött, mert hűséges maradt Istenhez. Szellemi harcunkban a sátán mindig a hűségünket ingatja meg leghamarabb. Elbizonytalanít. Újat kínál. Az csábítóbb. Leértékeli a régit, folyton új, az eddigieknél vonzóbb ajánlatokkal jön. Meg kell tanulnunk ezekre nemet mondani. Kitartani a mellett, aki mellett elköteleződtünk. Következetes konoksággal, elvhűséggel. Ehhez pedig meg kell éreznünk azt az első vonzást, a kezdeti szeretetnek azt az ízét, ami foglyul ejtett és elindított. Ezért kell mindig visszamenni a kezdeti szerelem ígéretéhez. Akár egy házassági konfliktusban, akár a hit válságának idején. Elevenítsük fel a kezdeti lelkesedés tüzét, és kapaszkodjunk bele, abba, újra. Isten nem vonja vissza szeretetét, nem felejt el, nem fordít hátat. Ebben bízhatunk a nehézségek idején is. Isten hűsége biztonságot ad. Nem cibálnak szét a kívánságok, nem kell válogatnunk a felmerülő új lehetőségek között, hanem a biztos úton léphetünk tovább.

      Nekünk is angyali lelkekké kell válnunk, Isten szolgálatában, a jó ügy oldalán.

 

Kérjük mi is Szent Mihály pártfogását és égi támogatását a gonosz elleni harcban Leó pápa imájával:

 ''Szent Mihály arkangyal,

védelmezz minket a küzdelemben;

a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!

Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”

Te pedig, mennyei seregek vezére,

a sátánt és a többi gonosz szellemet,

akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,

Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!

Ámen.”  

 

      SZENT MIHÁLY arkangyal, az égi seregek vezére, te legyőzted a sárkányt. Istentől kaptál erőt és hatalmat, hogy alázatoddal megsemmisítsd a sötétség hatalmának kevélységét.

Könyörögve kérünk, segíts, hogy szívünk igazán alázatossá váljék és mindig rendíthetetlen hûséggel teljesítsük Isten akaratát, hogy minden szenvedésben és bajban erőslelkűek legyünk, és majdan megállhassunk Isten ítélőszéke előtt!

 

LINKEK: 

https://eloszekelyfold.wordpress.com/2015/09/26/mihaly-saroglyaja

http://www.erdelyimagyarok.com/profiles/blogs/mih-ly-s-a-s-t-n

http://imalanc.ro/w/sebestyen-peter-mihaly-saroglyaja/

 

 

 




« vissza
 
 





btz webdesign