Keresés
 
 
Megtekintve: 1074 alkalommal
Alkalmi írások - Ünnepi beszédek

Pásztor faktor, Húsvét 4. vasárnapjára

Pásztor faktor

Húsvét 4. vasárnapjára

 

 

A néphit szerint a bárányhús csökkenti a koleszterinszintet. Egykor Izrael földjén a legkeresettebb termék a gyapjú és bárányhús volt. Régtől élt az a gyakorlat a pásztorok körében, hogy kedvenc bárányaik egyikének-másikának még nevet is adtak. A mai világ valaha legismertebb báránya ennek ellenére nem Palesztina füves lejtőin legelészett, hanem a skóciai Edinbourghban született 1996-ban. Dollynak hívták. Élt hat évet. Ő volt az első klónozott lény, akit "gyártói" a legkiválóbb génekből  raktak össze, hogy megfeleljen a modern pásztorok ízlésének, a nyájban vagy karámban tartás feltételeinek. Úgy tűnt napjaink pásztora előállította a saját kedvére és képére faragott állati lényt, hogy kénye-kedve szerint használhassa. De nem jött össze neki...

 

Jézus a mi Húsvéti Bárányunk. Az ószövetségi áldozati bárány, mint kép és előkép a leginkább rá illik. Mégsem a bárányról elmélkedünk ma, hanem a Jó Pásztorról. Nem minden pásztor jó, nem mindegyik törődik a nyájjal, nem mind terelgeti önzetlenül a juhokat. De Jézus igen.


Mik a jó pásztor ismertetőjegyei? Talán ma, a vezetőtanácsok, ’team’-ek, kuratóriumok világában idejétmúlt már a kérdés felvetése is. Korunk embere nem szereti, ha birkának nézik. Nyájszellem, nyájas olvasó, atyáskodás, túladagolt anyai szeretet, már csak a diktatúrák rossz emléke miatt sem cseng jól fülünknek. Bár meg kell adni, nemcsak ’digitális bennszülött’ fiataljaink, mi magunk is keressük a hiteles mestereket, példaképeket, akikre felnézhetünk, akiknek szava eligazít, akik „bevállalósak”, teherbíróbbak, és kitapossák előttünk az utat. Menedzser-képző tanfolyamokon sok szó esik ugyan a kreatív kezdeményezőkészségről, kapcsolatteremtő, feladat leosztó, tárgyaló- meg egyéb nélkülözhetetlen vezetői jellemvonásokról, de még egy apróhirdetés sem toborzott olyan cégvezetőt, akinek életét kellene adnia a rábízottakért. Akik az ő barátai, testvérei. Nem alkalmazottak, nem cselédek, nem szolgák, nem egyszerű munkások vagy beosztottak, hanem családtagok…

§. Egy dél-francia község néhány éve pályázatot hirdetett a községi legelő pásztori állására, és mindenki nagy meglepetésére százával jelentkeztek a jelöltek, csak épp nem feleltek meg. Volt köztük egyetemi tanár, operaénekes és katonatiszt, de persze az állatokhoz nem értettek, és az állatorvos meg túlkvalifikáltnak tűnt. Mindnyájuknak romantikus elképzelései voltak, vagy „dropout"-ok, akik a civilizáció elől menekültek volna, vagy munkanélküliek, akik kétségbeesésükben mindenhova jelentkeztek: hátha...

Az önkormányzat úgy vélhette, ezek mind „béresek", és akik nem a bérért, hanem önmaguk „kiteljesítése" végett vállalták volna a feladatot, talán még a pénzért vállalkozónál is alkalmatlanabbak! A második fordulóban aztán jelentkezett az igazi, a tapasztalt pásztor. A korabeli újságcikket nem őriztem meg, és így valójában nem tudom elmondani, mi is állhatott az újabb hirdetésben. Az aligha, hogy életét kelljen adnia a juhokért! -írja Kiss Ulrich.

 

Márpedig egy jó pásztor ilyen. Kellően bátor, sőt vakmerő. Elkötelezett. Végigviszi, amit elkezdett. Nem hátrál meg. Nem fél, nem lehet őt zsarolni. Nem az az egyetlen vágya, hogy ő döntsön bárányai adottságairól, hanem annak örül, hogy a bárányok sokfélék. Éppen mert jó pásztor, nem akarja erőszakkal egyenruhába bújtatni őket, megtalálja az összhangot az összessel. Azokkal is akik kint legelnek, azokkal is, akik a karámban vannak. Tiszteli más-más hangjukat, vérmérsékletüket, nem kötelezi őket arra, hogy egy nyelven bégessenek. S a kétnyelvű táblák sem zavarják. Nem akarja föltétlen karámba terelni, hogy egymást tapossák, inkább engedi, hogy szabadon kószáljanak és legelésszenek. Úgy tesz, mintha nem érdekelné melyik merre jár szabadon, szabadban –, figyelme mégis töretlenül rajtuk van, akár anélkül is, hogy tudják. A kilencvenkilenc is legalább annyira fontos neki, mint az egy, amelyik elkóborolt.

Jézus korában megvetett volt a pásztori foglalkozás. Péternek mégis azt mondja: legeltesd juhaimat! Innen veszi a pap a bátorságot, hogy magát lelkipásztornak nevezze.

A mai evangélium elsősorban őt szembesíti az eszménnyel. Jó pásztor vasárnapján minden papnak, lelkésznek a Jó Pásztor tükrébe kellene néznie. Vajon tényleg egyetlen és legfőbb hivatása, hogy felébressze az emberekben az Isten utáni vágyat? Valóban az köti le minden idejét-energiáját-figyelmét, hogy a Mester lábánál üljön, Isten szívdobogását hallgassa, hogy az isteni szeretetet által megbabonázott, „megfertőzött”, „egy ügyű” ember legyen, ki fáklyaként mutatja a Világ Világosságához vezető utat? Mert ha így - akár cseppenként is, az ész határain túl is - életét adja a rábízottakért, ha nemcsak vigyáz rájuk, hanem állandóan friss, jóízű lelki kenyérrel táplálja juhait, akkor a Jó Pásztor nyomdokain jár.

 

Néhány éve a Szentaya péterpáli pallium-adományozása kapcsán, egy lelkes állatvédő, egy dühödt új zélandi hölgy felháborodva adott hangot véleményének, miszerint 'micsoda mészárlás', amikor a bárányokat a bíborosi körgallér miatt  "nyírják ki". T. i. az új érsekek úgy viselik a fiatal bárányok gyapjából szőtt ruhadarabot, mint valamikor a pásztor, ha nyakába vette az elveszett vagy sebesült, törékeny bárányt, hogy a vigye a juhok után. A hölgy szerint veszélybe sodorja az egyház az állatok életét, hisz Új-Zélandon hatvanmillió bárány van, és összesen hárommillió ember... Ha  meg ezt a "tételt" megfordítjuk, kiderül, hogy magyarán: kevés a pásztor...

Jó Pásztor vasárnapján azonban mindannyiunknak el kell töprengenünk: családjaink, közösségeink, társadalmunk elősegítik-e az „igen” kimondását az isteni szeretet vonzására? Kiimádkozzuk-e a papi és szerzetesi hivatások megszületését, szárba szökkenését? Ébresztői vagyunk-e mások hivatásának?… Há mások fölött hatalmat gyakorlunk (gyermekeink, idős szüleink, munkatársak, beosztottak, egyházközségi tagok, mindazok akik a napokban segítségünkre szorultak környezetünkben, vagy akik tőlünk függnek anyagi vagy lelki értelemben), ha bármilyen rangot vagy címet viselünk, bármilyen tisztséget töltünk be –, igyekezzünk szeretettel szolgálni.

Urunk ma szelíden emlékeztet mindnyájunkat arra, hogy ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget magunknak a közösség vezetése terén, mert csak a szeretet  növelheti a közösséget. Csak a szeretnek van átalakító hatalma. Csak a szeretet képes csökkenteni a társadalom koleszterinszintjét.
 

 LINK:  

http://www.erdelyimagyarok.com/profiles/blogs/b-r-ny-vagy-p-sztor-1

http://imalanc.ro/w/sebestyen-peter-barany-vagy-pasztor/




« vissza
 
 





btz webdesign