Mottó: Hűséges az Isten!

Vajon kikből áll Isten asztaltársasága, kérdezi e sorok írója is. Nagy kérdés! A válasz azonban meggyőződésem szerint mégsem nagyívű teológiai  eszmefuttatás, briliáns okfejtések sorozata révén hull ölünkbe. Elégséges szétnéznünk (poszt)szekularizálódott világunkban és szomorúan tapasztalhatjuk, hogy (majdnem) „minden Egész eltörött”, hogy az asztal mellé igyekvők társasága napról napra egyre népesebb. Egyházunkon belül is sokasodnak a gondok, a ki nem mondott igazságok, a ferdítés groteszk játékai, az „atombiztos” lelki közösségek jajszóit messzire hallani már.

Ilyen körülmények között ez a kötet, amely a liturgikus B évre lát el útravalóval, többszörösen is kérügmatikus evangélizáció. Tartalom és forma egysége egyaránt szolgálja e nemes célt. Szerzőnk meglehetősen szerényen csak biblikus gondolatoknak nevezi írásműveit, de az olvasó látni és tapasztalni fogja, hogy a több mint félszáz (52) szöveg messze túlmutat az eredeti szerzői szándék keretein.  Hiszen akárhányszor olvassuk újra, az adott szöveg újabb és újabb tartalmakat „nyit meg”. Majd minden bekezdés jelzésértékű. Feszes ívű, sodró erejű, friss írások ezek, éppen olyanok, amilyenekre a hit évében szomjazunk.  Ezért is indítottam nyitóbeszédem azzal, hogy ez a kötet és ennek írásai valós igényt elégítenek ki gyakorlatias igehirdetésük révén. Teszik ezt oly módon, hogy újak tudnak lenni a szövegek tüzét, a gondolatfugák szenvedélyét tekintve, sőt lendületükben és körülményeik tekintetében is. Éppen ezért nem csupán az egyháziak és a katekéták, a püspöki megbízással rendelkező hitoktatók számára válhat hasznos szöveg-
gyűjteménnyé, hanem a „civilek” is haszonnal forgathatják. Ugyanakkor ezek a biblikus esszék „megtalálhatják” nem csupán a belső evangelizációra „szorulókat”, hanem azokat is, akik messze vannak ebben az órában Jézus Krisztustól.

Sebestyén Péter írásai belső indíttatásra születtek, szerzőnk jól tudja, hogy kötelesek vagyunk Krisztus örömhírét továbbvinni. Ez az 52 írás egyszerre szolgálja a nemrég lezárult szinódus, valamint a hit évének alapkövetelményeit. Amikor fogalmaz, bármilyen témáról legyen szó, nem csupán magánemberként tesz tanúbizonyságot és hirdeti az evangéliumot, hanem az egyház nevében, hivatalosan is teszi mindezt. A sorok mögül mindvégig kiérezni, hogy önmaga evangelizációjával kezdi a munkát, önmaga önvizsgálatával is szembesítve „keresztkérdéseket” szegez nekünk, olvasóknak, felmutat és irányt javasol. Nem néma tanúságtevő, hanem vállaltan, tudatosan hangos. Szövegein, esszé-elmélkedésein keresztül akar hatni, állandóan tágítja a befogadói horizontot, a szív és az ész bugyrait munkával látja el.

Számomra a kérdés csupán az, vajon hogy tud eljutni ez az aktuális és üdvös tartalom Isten asztaltársaságához?  Hogy jut el a kirekesztettekhez, a megvetettekhez, a lenézettekhez, a szenvedőkhöz, a magára hagyott emberekhez, a megfáradtakhoz, az életüket eltékozlókhoz, az áléleteket élőkhöz, a „színészkedőkhöz”, a szájhősökhöz és szájtátikhoz, a „politikát generálókhoz” … vagyis hozzánk?

Önök, ti, akik olvassák/olvassátok e sorokat, ki-ki alapon behelyettesíthetik/behelyettesíthetitek  önmagukat/magatokat. Természetszerűleg nem a kereskedelem és nem a marketing  oldaláról közelítettem e kérdéssel, bár ez is jogos lenne, hanem arra vonatkozott a kérdés, hogy érteni akarjuk egyáltalán, amit olvasunk? Mit olvasunk és mit fogadunk be? Mi az, ami elindíthatja bennünk, lelkünkben saját, belső újraevangélizációnkat?

Előző kötet előszóírója, Bodó Márta azon töpreng, hogy „A mai felduzzadt könyvpiacon szinte nehéz már válogatni, annyi kiadvány tölti be a polcokat.(…) Jó a bőség” (jegyzi meg), „Ám a bőség zavara összekavarhatja a tájékozódásra képtelen embert”. Ugyanakkor mégis jó szívvel ajánlja a kötetet, felszólítja az olvasót: „Kincskereső, tartós kincsre vágyó olvasó, ne habozzon hát a szerzőt követni.”

Valami effélét kellene nekem is javasolni az olvasónak, mégsem teszem, mert  tudom, hogy ez a kötet is sajátos utat jár  majd be. Új barázdát szánt a gondviselő Isten jóvoltából. Ezt bizonyítja az az átlagosan 1500-as leütésszám (némelyikük minden bizonnyal a 2000-es határt is túllépi hamarosan), amellyel az eddig megjelent (erdély.ma) írások rendelkeznek.

Sebestyén Péter hosszú évek óta töretlenül végzi sajátságos katekézisét írásain keresztül. Szövegei, esszé-homíliái ilyeténképp messze megelőzték a hit évének vatikáni dokumentumait, az azokban foglalt javaslatokat. Szívemből kívánom, hogy ezek a hol megsirató, hol nevettető, de mindenképp lelkünkben nyomot hagyó írások, a kiváló példatárral ellátott, a székely életkedvből (is) fakadó belső derű jelenlétében született mondatok, felismerések, a céltudatosan megfogalmazott és felmutatott gondolatsorok kézenfogjanak ésvisszavezessenek minden olvasót az Úrhoz, elvezessenek minden keresőt a bizonyossághoz, fogodzót kínáljanak mindenkinek, aki felismeri, hogy hűséges az Isten, és  lelki táplálékul szolgáljon mindazoknak, akik Mária köpenyébe akarnak kapaszkodni vész idején. Ha mindez sikeredik, Isten asztaltársasága gyarapodni fog. Hiszem, hogy így lesz!

Csíkszereda, 2012. november 11.

Balog László