Ökumené: valóság vagy utópia?

Bodó Márta interjúja Sebestyén Péter marosvásárhelyi plébánossal

Januárban mindenfelé megtartják a keresztények egységéért szervezett ökumenikus imahetet. Ez a kezdeményezés több mint százéves múltra tekint vissza, minden évben egy közös témára irányítja a figyelmet, mindezt elsősorban azért, hogy a különféle keresztény felekezetekhez tartozó hívek tudatosítsák magukban a szeretetben és hitben való egységet. A krisztuskövetés kötelezi a keresztényeket a látható egységre, ez elsősorban imában tud megvalósulni. Jézus követésre szólítja fel tanítványait, ő maga azt kérte az Atyától tanítványai számára, hogy legyenek egy, hogy a világ hinni tudjon. Az ökumenikus útkeresés célja elsősorban a krisztushívők egysége, amely a folytonos imán keresztül valósul meg. Az egység maga azonban ajándék: Isten ajándéka. Az imahét mottója idén: „Mindnyájan el fogunk változni” (1Kor 15,51).

Ennek jegyében Csíkszeredában a magyar történelmi egyházak gyülekezetei január 15–22. között tartottak imaalkalmakat. Először fordult elő, hogy az imaláncba a csíksomlyói és a zsögödi katolikus plébánia is bekapcsolódott. Január 15-én a csíktaplocai katolikus templomban Pénzes József katolikus esperes hirdetett igét, január 16-án a Szent Ágoston-templomban Solymosi Alpár unitárius lelkész, január 17-én az evangélikus templomban Boros Károly katolikus főesperes, január 18-án a csíkzsögödi templomban Szatmári Szilárd református lelkész, január 19-én a csomortáni katolikus templomban Tóth Ká­roly evangélikus lelkipásztor, január 20-án az unitárius imaházban Sebestyén Ottó zsögödi katolikus plébános, január 21-én a Millenniumi templomban Kovács Attila csíksomlyói plébános, végül pedig január 22-én a református templomban Darvas-Kozma József katolikus esperes hirdette az igét.

Kolozsváron is január 18–22. közt tartották meg az ökumenikus imahét rendezvényeit, amelyek január 18-án a görögkatolikus püspökségen kezdődtek (román nyelven), ezen részt vett Kovács Sándor főesperes-plébános is, aki lapunknak elmondta, mennyire fontosnak tartja a keresztények egységét.

„Különösen II. János Pál pápa ökumenikus kezdeményezései és lelkesedése az, ami az egész egyházra kiterjed. Ha valaki erre okosan figyelt, az nem hagyhatja figyelmen kívül. Ezért fontos a legkisebb plébánián is megtartani az egységért az imát, a közeledés azért fontos, mert ez Krisztus tanítása, aki arról beszélt, legyen egy akol és egy pásztor, illetve azért imádkozott, hogy tanítványai egységben éljenek, hogy a világ ebből tanuljon, ennek nyomán figyeljen az Atyára.”

Az imahét kolozsvári programjairól elmondta, hogy azokon maga is részt szokott venni, mert szívügye az egység, s hosszú székelyudvarhelyi szolgálata után Kolozsváron első perctől bekapcsolódott a közös imába: első évben a Protestáns Teológiai Intézetben hirdetett igét, a következő évben a Kétágú református templomban, az idén a görögkatolikus rendezvényen vesz részt, tapasztalata szerint az imahét nagyon barátságos, jó hangulatban telik.

Marosvásárhelyen az egyetemes imahetet január 22–29. között tartják a következő beosztás szerint: január 22-én a Vártemplomban Hajlák Attila katolikus lelkipásztor, január 23-án a Szent Kozma és Damján-templomban Lőrincz István református lelkész, január 24-én az alsóvárosi református templomban Oláh Dénes főesperes-plébános, január 25-én a Szent Imre katolikus templomban Lakatos Péter református lelkész, január 26-án a Gecse utcai református kistemplomban Papp Noémi evangélikus lelkipásztor, január 27-én a Vártemplomban Nagy László unitárius lelkipásztor, január 28-án a kövesdombi unitárius templomban Sebestyén Péter katolikus lelkipásztor, végül január 29-én a belvárosi Keresztelő Szent János római katolikus templomban Kántor Attila református lelkész hirdeti az igét.

A marosvásárhelyi imahét kezdete előtt Sebestyén Péter plébánost kérdeztük arról, számára mit jelent az egyetemes imahét, hogyan alakult ennek programja Marosvásárhelyen.

Ötödik alkalommal gyűlünk össze mi, a marosvásárhelyi magyar egyházak képviselői és hívei az egység imahetében. Csintalan László volt marosi főesperes kezdeményezésére kezdtünk el egy héten keresztül minden este imádkozni mindig más felekezet templomában, más-más felekezet lelkipásztorának igehirdetésével. Az évek során az a szempont került előtérbe, hogy minél több hívő részt vehessen, ezért a legnagyobb templomokat választottuk ki minden felekezetnél. Így adódhat az is, hogy egy felekezet egy estére más felekezetnek engedi át a templomi házigazda szerepét. A vendég lelkész nemcsak igét hirdet, hanem valamilyen kis kulturális-lelkiségi műsorral is kedves­kedik a jelenlévőknek, mintegy bemutatva egyházközsége éle­tének egy szeletét, felvillantva saját értékeit, közösbe téve kincseiből valamit. Így fordulhatott elő olyan is, hogy a református vártemplomban az evangélikusok voltak a házigazdák, vagy a református kistemplomban, amely Vásárhely egyik legszebb temploma, a vendégműsort a Szabadság utcai reformátusok és katolikusok közösen szolgáltatták: közös kórus, közös produkció.

Amióta ez Vásárhelyen így történik, teremtek-e különlegesebb, említésre méltó gyümölcsei ennek az egységre törekvésnek?

Anyagi gyümölcsei is voltak már ennek a nyolc napig tartó lelki felbuzdulásnak, városszintű zarándoklatnak és közös imának, hiszen a perselyadományokat mindig előre meghatározott közös céllal továbbítottuk: a kórházlelkészség megsegítése, ökumenikus szegénykonyha felállítása, az épülő remeteszegi katolikus templom, református óvodaépítés: a tavaly körülbelül  12 000 új lej gyűlt össze egy hét alatt! Nekem személyesen nagy kihívás, hisz minden évben minimum házigazda voltam, de néhány alkalommal már szónok is. A lelki gyümölcsök között említhetem, hogy a lelkészeknek mindenképp jó alkalom megismerniük egymást, de a hívek is, mivel nagyon sokan vegyes házasságban élnek, lehetőséget kapnak, hogy ne csak hivatalból, hanem szent kíváncsiságból, nyitott érdeklődésből a másik szépségére is fogékonyabbakká váljanak. Az imahéten naponta 600-1000 ember vesz részt, mint valami méhkas, megbolydul a város, napról napra többen jönnek, nagy  részük minden este végigkö­ve­ti a templomok útját temp­lomtól templomig, lélektől léle­kig. Elsősorban történelmi ma­gyar felekezeteink ökumenikus egy­ségtörekvéseiről beszélhetünk városunkban, bár voltak kezdeményezések keleti testvéreink megszólítására. Egyelőre csak a görögkatolikus paptestvérek reagáltak pozitívan. Messze az alagút vége, de már Krisztus világossága bevilágítja a kijáratot. Ő van köztünk, ha ketten vagy hárman együtt, egy szent célért imádkozunk és szeretetben együtt vagyunk. Ennek örvendek és ezért adok hálát Istennek.

LINK:

https://vasarnap.verbumkiado.ro/4-szam-2012-januar-22/464-panorama919/1018-oekumene-valosag-vagy-utopia